Franciaország Hadereje Maliban (is)

-Franciaország rövid előkészület után háborús lépést tett egy régebben volt gyarmatában Maliban.

A Csapatok egy része jelenleg is harcol a lázadó erőkkel, valamint folynak a további haderők szerkezeti összevonásai és a koordinációs rendszerek helyi körülményekhez való átállításuk, a főváros ellenőrzéséhez, illetve annak védelméhez. Előre láthatólag 2500-3000 fő lesz az általános készenléti és harcoló létszám.-

Franciaország az utóbbi időben ismét látványosan fokozza katonai jelenlétét Afrikában. Az, hogy ENSZ, és az Afrikai Unió határozati jóváhagyásának engedélye szükséges-e, ilyen mértékű beavatkozáshoz, az némiképp már érzékelhető.-

Egyéb adatok;

Az érintett országban Kb. 12 millióan élnek, melynek Fővárosa: Bamako

Mali Függetlenségének kikiáltása Franciaországtól: 1960. szeptember 22.

Mali az ENSZ tagja: 1960. 09. 28.

Az előzményekhez tartozik:

„A tuareg lázadók kikiáltották Azavad függetlenségét

2012. április 7., 04:52

A Mali északi részét elfoglaló tuareg lázadók legjelentősebb szervezete kikiáltotta pénteken (2012. 04. 06-án) az országrész, Azavad „függetlenségét". Az erről szóló nyilatkozat az Azavadi Nemzeti Felszabadítási Mozgalom (MNLA) honlapján jelent meg, amit szóvivőjük, Mossa Ag Attaher is bejelentett a France 24 francia állami hírtévének nyilatkozva. A szóvivő hozzátette, hogy az MNLA tiszteletben tartja a „szomszédos államok határait".

A felkelők az év elején indítottak fegyveres felkelést Mali északi részén, és a múlt hónapban már teljesen átvették a hatalmat a sivatagi területeken. Az ország déli felében közben a hadsereg hajtott végre katonai puccsot, a kettészakadó államban pedig civil szervezetek humanitárius katasztrófától tartanak.
A függetlenséget bejelentő lázadók közölték, hogy tartják magukat az ENSZ alapokmányához, minden környező ország határait tiszteletben tartják, és felszólították a nemzetközi közösséget, hogy ismerje el az újonnan született államot. A lázadók kezén lévő területen található többek között Gao, Kidal és az UNESCO védelme alatt álló Timbuktu ősi városa is.
Az Afrikai Unió (AU) és az Európai Unió is elutasítja az Észak-Mali függetlenségét kimondó „állítólagos" deklarációt. Jean Ping, az AU bizottságának elnöke „határozottan elítéli ezt a bejelentést, semmisnek és érvénytelennek tartja", és Afrika „ezen elvi álláspontjának teljes támogatására" kéri a nemzetközi közösséget.
Az Európai Unió sem hajlandó elismerni a tuareg lázadók által kikiáltott Észak-Mali függetlenségét.”

A másik probléma:

„ENSZ-akcióról van szó? Egyáltalán nem, Párizs csak napokkal a csapatok odaküldése után vetette fel, hogy a BT-nek dolga lehet a mali üggyel. Létező, december 20-i keltezésű ENSZ-határozat persze van, de hát ilyen volt Irak esetében is, 1441-es volt a száma, mégis mindenki jogtiprónak minősítette az intervenciót. NATO-akció folyik Maliban? Dehogy, a NATO csak utólag üdvözölte a katonai beavatkozást, hálásan megemlítve, hogy Párizs nem kérte a segítségüket. Önvédelemből vonultak be, Mali megtámadta Franciaországot? Ugyan.Szóval, hogyan kerültek oda a francia katonák? Hát úgy, hogy egy baráti kormány egyszerűen behívta őket, ők pedig mentek (még egyszer: nagyon helyesen, bár az Amnesty szerint azok sem jobbak emberi-jogilag, mint az iszlamisták). De ha ezt nem kizárólag morálisan, hanem formáljogilag is nézzük, akkor minden rendben van? Pláne, hogy volt francia gyarmatról van ugye szó, ha tehát kicsit is komolyan vennénk a dekolonizációt, nem az lenne a helyes válasz, hogy akkor boldoguljatok magatok, drága felszabadult, szuverén barátaink a fekete kontinensen, űzzétek ki magatok az iszlamista mételyt, ha tudjátok?Ha így nézzük, Franciaországnak elvileg még annyira sem lehetne köze Malihoz, mint Amerikának volt Irakhoz. De persze, ne így nézzük: a fegyveres iszlamizmus olyan métely, amelyet a Nyugat nem hagyhat válasz nélkül (jó, hipokrita módon ne nevezzük "neokon" típusú szabadság- és demokrácia-exportnak, de azért ugye jó, hogy van).A francia külügyminiszter szerint "ha Franciaország nem avatkozott volna be Maliban, az iszlamisták elérték volna a fővárost, Bamakót, aminek elviselhetetlen következményei lettek volna". Érdekes, az iszlamista térnyerést, egy soha nem hallott főváros elfoglalását soha nem fogadta el érvnek sem az impotens világszervezet, sem a szelektív valóságérzékeléséről felismerhető nemzetközi közvélemény, most meg simán átmegy ez az indoklás."Az elnöki hivatal szóvivője szerint Hollande a helyzet súlyosságához méltóan eltökélten, de nyugodtan irányítja a háborút. Mint egy igazi államférfi" – idézi a szóvivőt a balliberális Libération. Most képzeljük el ugyanezt a totalitárius beszámolási stílust Bush-relációban.

Kettős mérce? Dehogy. Nem működik itt már semmilyen mérce.”

Forrás: HVG, és Magyar Szó online

Budapest, 2013.01.17.

szerző: Takács Gábor