2013 az autonómia kibontakozása

a szabadságot ki kell vívni

Bizonyára feltűnt tisztelt olvasóinknak, követőinknek, hogy visszafogottan írom a véleményemet, nem vonok törekvéseinkkel párhuzamot némely tekintettben, így az autonómia ügyében is. Ez azért van, mert nem tudjuk, nem ismerjük azok szándékát, akik jelenleg az autonómiát szeretnék, (ha valóban azt szeretnék).

Tulajdonképpen egyáltalán nem is ismerjük őket.

Azokat a pártokat ismerjük, akikkel már beszéltünk erről és más politikai témákról, párbeszéd szinten. Autonómia kérdésében úgy látjuk, hogy elbeszélünk egymás mellett. Ennek lehetősége és veszélye is tisztán láthatóvá vált a Magyar Autonóm Néppárt 2012 október 03-án, Halásztelken megtartott, bejelentett, vonulásos tüntetésünkön, amelyet az autonómiáért szerveztünk. Mivel a Fideszt teljesen érdektelenül hagyta az esemény, sőt valamennyi pártot, a Jobbikot is, láthattuk kinek mit ér. Ennek ellenére nincs durci, hiszen számos dolgot nem tudunk egymásról. Lehet, hogy "fertőzőek" vagyunk és ezért veszélyesek is, bizonyos szempontból így is van.

Továbbra is biztos nem utasítok vissza olyan lehetőséget, ahol kitudnánk fejteni véleményünket, még ha az némely pontban ellentmondásosnak is látszódik egy-két tekintetben.

Azt viszont látom, hogy ez nem a legjárhatóbb út amin más szervezetek járnak, az autonómia megvalósulása felé. Azt is érzem, hogy ezzel nekünk is csak egyre nehezítik a dolgunkat. Az ország immunrendszere, mint valami vírust kezel, de nem számít ez a szép ebben, hogy megismerjük végre egymást, ha eddig még az eltelt évek alatt nem sikerült.

Az a véleményem, hogy e célra olyan párt is kell, aki jobban megéli az embereket. A többi az erőltetés lehet. Ha valaki nem utód párt, vagy segédpárt, (ahhoz amihez), az változást akar. A változás bizonyára együtt jár majd bizonyos eseményekkel, (tüntetés..) amik viszont minden bizonnyal előre viszik majd az idő kerekét.

Budapest, 2013.02.07.

Takács Gábor

elnök