A globalista folyamatok indukálják a változást

Magyarország problémája nem egyedi és nem konstanst: az egész térség problémája és fordítva. Ami a környező országok, beleértve az Unió és az azon kívüli nemzeti egységek gondjai is egyben. Még ha ebben a pillanatban nem is érezhető fenyegetőleg, a folyamat elindult. Már csak laikus gazdasági szakember lehet, aki csak a saját nemzetgazdasági megoldásán töri a fejét és heuréka felkiáltással nyugtázza, ha valamiféle megoldásnak tűnő programot talál, az országa gondjainak mérséklésére.

Mi tehát az, amivel egyszerre nem csak a saját, hanem a környezetünkben lévő összes ország gondjait megoldaná. A magyar Autonóm Néppárt egy merőben új (nemcsak) gazdasági, társadalmi, politikai végrehajtásra törekszik. Természetesen nem kívánom, hogy bárki önként dalolva rögvest értetlenül alávesse magát ennek a megoldás halmaznak, de leszögezném, hogy az eddigi megoldások vezettek félre és ebbe a rendkívül elkeserítő zsákutcába bennünket, amibe most szinte kivétel nélkül valamennyien kényszerülünk vegetálni.

A nyomást gyakorló társadalmak, mit pl. Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia, is csak úgy képes tartani a GDP-jét hogy növeli befolyását olyan országokra ahol még eddig nem, vagy csak elenyészően kevés hatalmi jelenléttel bírt. pl. Az Amerikai Egyesült Államok és Franciaország esetében.

Vegyük a közelmúlt eseményeit, így pl. Kadhafi napjai megszámláltattak. Vagyonát csak hozzávetőleg ismerhetjük, de százmilliárd eurónál is több lehet Kadhafi vagyona. A líbiai diktátor már nem férhet hozzá a pénzéhez, mivel az ENSZ és az Európai Unió (EU) által a Kadhafi rezsim ellen bevezetett szankciók egy részének értelmében több száz, külföldön vezetett líbiai számlát zárolt, rajtuk hozzávetőleg 40 milliárd euróval. Ebből az összegből 22 milliárd euró amerikai, 7,2 milliárd németországi, míg 1,2 milliárd euró osztrák bankokban van. Figyeljük meg a pénz útját, jelentkezik-e ez az összeg a katonai, vagy a gazdasági ágazatok közt valamely fent említett ország bruttó bevételei közt. De ne legyünk annyira figyelmetlenek, mert átsiklunk a közkedvelt ázsiai országokon.  

Takács Gábor